Az utóbbi időben alig írtam, de persze van rá mentségem. Egyrészről, heti egy vagy két posztot szeretnék csak, hogy ne szülessenek tucat bejegyzések. A másik, hogy most a hétköznapok elég sok energiámat felemészti. Kezdem azt észre venni, hogy egyre inkább öregszem. Bazdmeg.

Írni viszont nagyon szeretek: kikapcsol, megnyugtat, elgondolkodtat. Egy kicsit ilyenkor foglalkozom a saját gondolataimmal, a saját életemmel, és kicsit kiszakadok az átlagos robotolásból álló hétköznapokból. Elgondolkodtat azon például, hogy mennyit változom épp. Nem nagy dolgokról van szó, sokkal inkább milliónyi apró dologban. Például, hogy szombaton reggel nem az dobott fel, hogy ma megyünk iszogatni, hanem, hogy akciós a csirkemell filé. Kurva finom csirkét csináltam.

Sokkal érdekesebb téma, hogy exem megint felbukkant az életemben, habár nem úgy, mint az előzők. Azt az egyet egy életre megtanultam, hogy a mondás igazából így igaz: Ami egyszer elromlott, az legközelebb is el fog romlani. Mármint, ha egy kapcsolatról van szó. A lényeg, hogy ezt már sokszor megszoptam, tényleg higgyetek nekem. 

Egyrészről, mert tényleg mindenhol ott van, ahol épp jól akarom magam érezni. Ez remélem csak véletlen, hiszen most komolyan, mi érdeke származik abból, hogy az nézze, hogy más emberekkel mit csinálok. A másik, hogy nem csak ott van, mint egy passzív megfigyelő, rendszeresen is generálja a feszültséget. Ha valamit, akkor ezt nagyon utálom. Nem is értem miért jó az, hogy a barátain keresztül basztat engem, hiszen tudja, hogy engem alapból hidegen hagy az egész vele kapcsolatos történet. Sajnos tényleg nem tudok rá már mit mondani, mint hogy egy kattos fasz.

Na mindegy a lényeg, hogy az előző posztomban említett boldogságomat még ez sem tudta letörni. Életemben először tudom mit akarok.