Néha egy-egy orvosi làtogatásom során mindig elgondolkodtat, hogy mennyire máshogy viselkednek az emberek a kórházban, mint azon kívül. Persze ez csak rövid ideig tart, mert egy idő után megjelenik egy-két vicces öreg akin mosolyogni lehet. Az egyik kedvencem pl. Az a két nő, akik látszólag ismerték egymást de már rutinusan tudom, hogy ez a barátság nagyjából egy órája tart. A beszélgetés a következő:
- Hàt most nézze meg az ember, ez nevetséges.
- Bizony aranyom kész röhej az egész.
(10 perc szünet)
- És ráadásul még az is, hát folyton csak a kárára járnak az embernek.
- Hát ez manapság már csak ilyen.
(Megint 10 perc üdítő csend)
- A végén már az unokáimnak se lesz mit enniük!
- Várjon aranyom maga nem arról beszél, hogy milyen sokan vannak?
- Nem életem én a korányt szídom.