Régen, ha valami elromlott, szépen megjavították, nem pedig eldobták. Ti pedig mit csináltok? Epekedtek valaki után, aztán ha végre a tiétek lesz, szép lassan úgyis elbasztok mindent, és már rég nincs meg bennetek a vágy, hogy helyrehozzátok a dolgokat. Átvezetitek a kapcsolatokba a mai életben tapasztalható, konszumer-idóta szemléletet.Csak idő kérdése, hogy valaki lép, illetve lelép valakivel….aztán az új, izgalmas kapcsolatnak is ugyanez lesz a sorsa, hány ilyet láttam már, te jó ég…na, én épp ezért nem hiszek a kapcsolatokban. Nekem nem kell az állandó számonkérés, miközben simán a szemembe hazudnak….Megfulladtok egymás mellett, mindkét félnek állandóan van valami baja, miközben simán egymás szemébe hazudtok…Majd, 40 körül már remélhetőleg mindenki megkomolyodik annyira, hogy képes legyen TÁRSAS kapcsolatban élni. Addig, köszi, de nem. Maradok a rövid kalandoknál, lelkiismeret-furdalás és állandó aggódás, veszekedés nélkül. Megértem azokat is, akik kapcsolatban élnek, mert biztosan létezik olyan, hogy két ember egymásra talál, és évtizedek alatt sem fordul meg a fejükben, hogy egymás nélkül éljenek….csak ilyet nem túl sűrűn látni. Egészen konkrétan csak egy példát tudnék hozni.

Ha meg te épp kapcsolatban élsz, szedd össze magad, mert semmi nem megy könnyen, és lehet, hogy hónapok-évek múlva százszor megbánod, hogy viselkedsz épp most…Ha meg végképp nem megy, akkor menekülj, mert csak az idődet pazarlod. Csak egy jó tanács.