Néha mikor tajmásnaposan az előző esti emlékeidet keresed, előfordulhat, hogy kicsit szentimentálisabb hangulatba kerülsz. Ilyenkor én például verset írok. Illetve rímelő sorokat, versnek azért nem nevezném. A témaválasztás elég egyedi lett, de legalább olyan dologról írok, ami nem bassza el az ember hangulatát.

Színed mint az aranyé
Belőled mindig akarnék
Égő szívem lehűtöd
Vágyainkat felfűtöd
Egy forró nyári napon
Veled ékesítem a karom
Egy hideg téli este
Csak te, én és a korsó teste
Hozzád hasonló a földön nincsen
Te vagy az én égi kincsem