Emlékszel azokra a lapokra, amikre tizenévesen a házad alaprajzát rajzolgattad? Megvan az, hogy mennyi minden apró részletet gondoltál ki, hogy miként fogod a felnőtt életedet élni? Én még emlékszem. A kérdés csak annyi, hogy hol van az az élet, amit akkor elképzeltem. Mi történik az emberekkel amiért megtörik a mécses és mitől lesz az hogy a felnőttek nagyon nagy része komoly depresszióval küzd a 30-as évek elején.
A mai nap kezdett realizálódni bennem, hogy én soha nem fogok olyan szép kertes házban élni, ahogy anno elképzeltem. Nem leszek gazdag és valószínűleg életem végéig dolgoznom kell majd mint minden embernek. Sőt ha így folytatom még jól se fogok élni. Esélyesnek tartom, hogy a jelenlegi panellakásomban fogok megrohadni. Pedig én mindent megtettem, és azt se lehet mondani, hogy rossz helyen van munkám. Igazából azt csinálom, amit szeretek. Vezető szoftverfejlesztő egy cégnél, ami elég komoly projekteket kap. Sőt újabban a Foreign Relations összes feladatát is megkaptam. Nem panaszkodom, hiszen talán kevesen mondhatják el, hogy 200 ezer nettó felett keresnek és még 25 évesek sincsenek.
Ennek ellenére kurvára nem vagyok elégedett magammal, és az életemmel. Nem tudom pontosan mi zavar, de valami nagyon. A legközelebb azzal tudnám leírni, hogy elképzeltem egy életszínvonalat, amit valamiért nem tudok elérni. Meg kéne nyerni a lottót bazdmeg. Néha napján egyre jobban kezelem ezt, de pontosan tudom, hogy ez a felismerés valahol nagyon mélyen azért emészt. Pontosan ugyanúgy, mint azokat az embereket emésztette, akik jelenleg már csak egy romhalmazok. Megszakadni a munka alatt, és úgy is felejthető életet élni talán a legértelmetlenebb dolog a világon. Csak tudnám, hogy minek lesz majd egyszer értelme. Addig pedig maradnak a részeg elmélkedések, a reggeli fejfájások, és az az élet amit eddig csináltam. Talán egy-két okosabb gondolatra még rájövök és a végén még az is lehet, hogy megértem miről szól a világ. Mert,
jelenleg úgy érzem magam, mintha az életem egy játék lenne, én meg átugrottam a tutorialt. Most meg rohangálok össze-vissza, hogy megértsem, hogy mi - hogyan működik.
Szeretnék egyszer majd úgy hátradőlni, hogy tényleg büszkeséggel töltsön el az, amit elértem az életben.
